Az egész december elsején kezdődött. Tudtam, hogy ez nem a szüléssel kapcsolatos fájdalom. Bementünk az ügyeletre, ahol megnéztek és nst-re tettek. Majd mivel mindent rendben találtak hazaküldtek, hogy pihenjek. Két nap múlva erősebbek és állandóak lettek a fájdalmaim, ismét bementünk az ügyeletre, ismét megnéztek, majd hazaküldtek, hogy biztos a gyomrom, vegyek be savlekötőt... Ez ment 5 (!) alkalommal. Senki nem hallotta meg mit mondok, mi fáj. Mindig kértem hogy vegyenek vért és csináljanak egy labort, de nem tették! December 10-én már nagyon rosszul voltam, feldagadtam a vizesedéstől, hánytam, és egy hét alatt 5 kilót fogytam. Fájdalmaim iszonyatosan erősek és állandóak voltak. Napok óta nem bírtam sem enni, sem pedig aludni. Végső elkeseredésemben férjem elvitt a védőnőmhöz. Tudtam, hogy ha meglát a védőnőm, azonnal dokihoz küld. Megvizsgált, a vérnyomásom magas volt, a pulzusom is, a vizeletem tele mindennel ami nem oda való. A kis könyvembe pirossal beírta az adatokat, és be is küldött a kórházba azzal az üzenettel hogy orvos lásson. Bementünk a kórházba, ekkor már 6. alkalommal. Egy csinos doktornő úgy fogadott, hogy már megint mi a problémám?? Meg hogy mindenféle csip-csup dolgokkal beküldözget a védőnő... Elmondtam a panaszaimat, és ő lekezelően el akart küldeni megint haza vizsgálatok nélkül. Ekkor már nem hagytam magam. Követeltem a vizsgálatot és a labort. Sokadik kérésemre 3 óra elteltével le is vették a vér és vizeletmintát. Egy óra múlva eredmény is lett. Doktornő még mindig haza akart küldeni, hogy itt nem lesz semmiféle szülés, de mondtam nem megyek. Jó, akkor befektetnek megfigyelésre. Mondtam akkor inkább saját felelősségre távozok (és megyek másik kórházba). Doktornő elment. Kérdeztem egy ápolót, hova ment. Mondta, elment konzultálni egy másik orvossal. Ekkor már nagyon mérges voltam, követeltem, hogy előttem beszéljenek. És ekkor megtört a jég. Jött a másik orvos, egy férfi doktor, és megnézte a 3 héttel ezelőtti és a friss labor eredményeimet. A vérem szétesett, a májam majdnem leállt. 10 perc múlva a műtőben feküdtem mély altatásban, mert HELLP szindróma miatt sürgősségi császármetszés következett. Műtét után a doktor úr elmondta, hogy nagyon nagy szerencsém volt, hogy ragaszkodtam a vérvizsgálathoz és nem engedtem hogy hazaküldjenek, mert másnap már nem mentem volna vissza... És egy hét múlva a varratszedéskor is többször elmondta, hogy mekkora szerencsém volt...
(És azt, hogy az addig engem hazaküldő orvosok "fülüket-farkukat behúzva" lapítottak, azt nagyon jó volt látni utána. De meg is mondtam néhánynak a véleményemet, persze kulturáltan.)
És igen, szerencsére jól végződött a dolog. Zoé baba jól van, bár jutott neki is a terhesség utolsó 10 napjának a méreganyagából...
2013 december 10-én délután 2830grammal és 51 cm-vel született. Visszafogyott 2610g-ra, de ma már két hetes és már 2900g! Szépen eszik, és szerencsére van is mit!
Most már én is kezdek jól lenni, és csak rendszeres vérképellenőrzésre lesz szükség néhány hónapig!
Köszönet a védőnőmnek és az orvosnak aki megműtött!
Frissítés: Bepanaszoltuk az érintett kórházat, és az illetékes szerv megállapította hogy orvosi műhiba történt. A 10 nap alatt többszörösen hibáztak, a panaszokat nem megfelelően kezelték, az ellátás nem felelt meg a szakmai irányelveknek, vonatkozó szabályoknak, és hogy rezidens nem jogosult önálló szakorvosi szintű tevékenységre (egy rezidens két alkalommal küldött haza vizsgálatok nélkül)
Frissítés: Bepanaszoltuk az érintett kórházat, és az illetékes szerv megállapította hogy orvosi műhiba történt. A 10 nap alatt többszörösen hibáztak, a panaszokat nem megfelelően kezelték, az ellátás nem felelt meg a szakmai irányelveknek, vonatkozó szabályoknak, és hogy rezidens nem jogosult önálló szakorvosi szintű tevékenységre (egy rezidens két alkalommal küldött haza vizsgálatok nélkül)
